Üveg hulladékból építőanyag kísérleti fejlesztés keretében
Az üveghulladék káros, környezetterhelő, ha csupán a szeméttelepen végzi. Partnerünk azt tűzte ki célul, hogy feldolgozza, újra hasznosítja, hogy komplett hő- és hangszigetelő rendszert alakít ki belőle az építőipar számára az épületek minden létező felületére. Az üveghabgyártás nagy múltra tekint vissza, de csak napjaink technológiai fejlődése miatt került a hétköznapi felhasználást célzó fejlesztések fókuszába. Az üveghabot előállító üzemek a megoldásaikat részben ipari titokként, részben szabadalom formájában védik. Ezért saját utat jár ki magának partnerünk és már a harmadik kutatás-fejlesztési (K+F) projektet bonyolítják le e témában új termékcsaládot hozva létre és folyamatosan kihasználva a K+F projektek minden gazdasági előnyét.
Épületek üveghab szigeteléssel
Bár üvegből is hiány van világszerte, mi, magyarok le vagyunk maradva az italpalackok gyűjtésében, pedig a 80-as évek végéig az újratölthető csomagolások aránya 90% feletti volt hazánkban. 2023 közepétől ismét bevezetik itthon az italok csomagolásának betétdíjas rendszerét, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez inkább csak a begyűjtést fogja előmozdítani, az újra töltés nem lesz kötelező. Partnerünk ezt nem nagyon bánja, hiszen azért hozott létre egy kutató-fejlesztő laboratóriumot, mert az üveghulladék üveghab granulátummá történő feldolgozását határozták el. A közelmúltig hazánkból kiszállították az üveghulladákot, majd behozták a habosított üveget. Ma már nem kell a hulladékot külföldre utaztatni, majd a kész terméket vissza, ami jelentős költségnövelő és a környezetet is terhelő. Az üveghab tisztított és aprított üvegből készül. A gyártás során a finomra őrölt üvegport összekeverik valamilyen anyaggal, a későbbi hevítés során gázok keletkeznek, amely az anyagba pórusokat hoz létre. Ezt az egyszerűen beépíthető, könnyen kezelhető és minden szempontból tökéletes paraméterekkel jellemezhető terméket újabb két kutatás-fejlesztési projekt keretében még tovább fejlesztették, hogy tábla jellegű és tömbösített üveghab termékcsaládként is forgalmazhassák. Alapozásokban és lapostetők szigetelésénél már használjuk, az oldalfalak ilyetén szigetelése is már a jelen, és az ötleteik még nem fogytak el.
Szigetelőanyag innováció az építőipar számára
A cél kis szériás, mégis gazdaságos gyártással készülő termékportfólió kidolgozása volt. A táblás termékekhez kapcsolódó prototípushoz az üveglisztet tepsiben sütötték táblává. A lezárult projektben azonban csak az alapvető infrastruktúrát, alaprecepteket és eljárást kísérletezték ki. Ezért egy újabb, harmadik fejlesztésbe kezdtek, hogy javítsák a kidolgozott gyártástechnika hatékonyságát és gazdaságosságát.
Az alapölet az időigény csökkentése volt. A tepsiket kaolinnal kenik ki minden sütés előtt, ami ideális esetben jobban tapad a táblára, mint a tepsire, így a táblával együtt nagyrészt eltávolításra kerül. Azt azonban nem lehetett tudni, hogy milyen összetevő tudja elősegíteni a kaolin táblára tapadását, illetve mi tudja csökkenteni a tepsihez való ragadását. Egyáltalán pontosan mennyi kaolin marad a tepsin és milyen gyakran kell azt letisztogatni. Addig minden sütést követően kapargatták.
Másrészt vastagabb táblákat is kívántak sütni, s ezzel új terméket előállítani. A bizonytalanságot legfőképpen az okozta, hogy a különböző beszállítók miatt eltérő üveg alapanyag erősen befolyásolja a táblák sütésének sikerességét. A jó minőségű termék előállításához kiegyenlítetteb alapanyagra van szükség. Nem volt azonban ismert sem a pontos receptúra, sem pedig az üvegliszt tisztaságára vonatkozó előírás, amely a vastagabb táblák előállításához szükséges. Nem rendelkeztek magával a hőkezelési eljárással sem, amely a vastagabb táblák esetén várhatóan hosszabb feszültségmentesítést igényel, azonban a feszültségmentesítés pontos menete ennél a vastagságnál nem volt ismert.
A bevonatolásnál hagyományosan bitument olvasztanak egy fátyolfólia közbeiktatásával. Partnerünk arra volt kíváncsi, hogy ha más anyaggal biztosítják a szigetelő rendszer vízzárását és házagtömítését, akkor a fátyolfólia elhagyható-e. A kiválasztott anyag nem igényel hőkezelést, mint a bitumen alkalmazása, azonban nem ismert, hogy mennyiben alkalmas a bitumen kiváltására hasonló hatékonysággal, lehet-e jól beépíteni a falazatba és alkalmazható-e cement alapanyagú építőipari anyagokkal.
A saját rögzítési technika kifejlesztése is időszerűvé vált, mert a már létező megoldások nagyon drágák. Kísérleteket végeztek a megmunkálhatóság és a homlokzati elemként való rögzítés terén. Egyszerűen kíváncsik voltak arra, hogy a polisztirolnál alkalmazott, viszonylag olcsó felfogási technika adaptálható-e az üveghabból készült táblák rögzítésére is anélkül, hogy törnének. Továbbá a táblák vágásához használt szalagfűrész mellett ki akarták próbálni a marással vagy szúrófűrésszel való megmunkálást, hogy a párhuzamostól eltérő idomú termékeket is ki tudjanak alakítani. Ezzel megteremtve a lehetőséget speciális alakú üveghabtermékek kifejlesztésére is a későbbiekben, mint például. kéményelemek kialakítására.
Korábban a megmunkált üvegtáblák felét elvesztették vágási hulladékként, és az egyszerű mozgatások, szállítás során is nagy mennyiségeben keletkezett lisztpor a táblák érintkezése miatt. A veszteségek csökkentésére módszeres kísérletezés során megvizsgálták azt is, hogy a különböző szemcseméretű hulladékok miként használhatóak fel új táblák sütéséhet.
Üvegliszt a tepsiben
Az előzőekben felsorolt bizonytalanságok feloldását részben egymásra épülő, részben pedig párhuzamosan végezhető kísérletek sorozatában végezték el. Mivel a korábban kifejlesztett, vékonyabb táblához hasonló homogenitású és teherbírású terméket kívántak előállítani, ezért párhuzamosan el tudták végezni a bevonatolási és felfogatási kísérleteket az új receptet, hőkezelést igénylő kísérletekkel. Mivel az elért részeredmények egymástól függetlenül is alkalmazhatóak, így azok növelték a K+F projekt legalább részleges sikerességének esélyét.
Első lépésben megalkották a koncepciót és kidolgozták a kutatási tervet a már meglévő, tehát a piacon kapható és saját korábban fejlesztett anyagaikkal kalkulálva. Majd módszeresen végrehajtott és dokumentált kísérletek során receptúrákat próbáltak ki. A projekt során párhuzamosan rögzítették a kísérletek eredményeit, a műszaki és pénzügyi-gazdasági információkat. és projekt szellemi alkotásait is rögzítő know-how.
Partnerünk ennek a projektjének kutatás-fejlesztési minősítés iránti kérelmét is a Glósz és Társa Kft. segítségével nyújtotta be az SZTNH-hoz (Szellemi Termékek Nemzeti Hivatala). A jogerős minősítési határozat birtokában a társaság jelentősen csökkenteni tudta a termékfejlesztés kockázatait, valamint igénybe vehette a vissza nem térítendő támogatást és a kutatás-fejlesztési adókedvezményt. Ezzel is csökkentve a beruházás kockázatát és költségét.
Glósz és Társa SYSTEM
Több mint 25 év értékteremtő tapasztalata a gyakorlatban – lépésről lépésre!
HÍRLEVÉL | 